Az elkövetkező két évben, 1985-ben és 1986-ban az új játszóhely, a Guttenberg Művelődési Otthon belakásával volt elfoglalva a Hököm Színpad. A Nemzeti Színház segítette őket a közönségszervezésben, de a repertoárjukban szereplő nagyon kedvelt mesedarabok is sokat lendítettek látogatottságukon.

A legnagyobb feladatuk ebben a két évben az volt, hogy egy színház folyamatos működésének az alapjait megteremtsék. Ehhez pedig saját közönségszervezés szükségeltetett. A Nemzeti Színház szervezése vállalta, hogy a Hököm előadásainak közönségét hosszú távra biztosítja. A színház programja ekkor mesedarabokkal indult a Vuk és a Dr. Bubó házassága után A hercegnő és a varázsló, az Ali Baba és a Rablók színpadra állítása. A Svejk, a derék katona hatalmas sikere után a Tamás bátya kunyhója mindkét korosztályt megérintette.

A Hököm csapata előtt ekkorra már teljesen világossá vált, hogy egy színház arculatát az ott fellépő színészek adják. Megkezdődött tehát a több évre való társulat nélküli társulat kiépítése. Különféle színházak művészei léptek a Hököm színpadára. A nagy nevek mellett újra rangot nyertek a jó epizodisták. A saját színházaikban kevésbé becsültek itt fontos művészi feladathoz jutottak. Pathó István a Nemzetiből énekes-táncos fiatalságát élhette újra. Csere László az operett világból léphetett az Ezeregyéjszaka meséinek földjére. Bajor Imre eljátszhatta a meseirodalom minden intrikusát, a gonosz Varázslótól egészen Ali Babáig vagy a Rókáig. Versényi László pedig jellegzetes karakterfigurákkal örvendeztette meg a nézőket.