HTML

Karinthy 90

Bejárás a Karinthy Színházba a művészbejárón keresztül avagy egy budai színház színes-szagos világa a színfalak előtt és mögött.

Karinthy Színház a Facebookon

Friss topikok

Linkblog

2013.02.13. 13:41 Nird

Kirándulás Budapestre

A mindennapi izgalmakon és előadásokon túl pont az olyan napok, mint például amilyen a hétfői is volt, na azok teszik még változatosabbá a mi életünket és munkánkat. Ugyanis, ahogy az a szemfüleseknek a műsorból már szemet szúrhatott, február 11-én szedtük a sátorfánkat, és miközben Budapestet nyakig ellepte a hó, és a városi közlekedés ennek megfelelően lomha lett és nehézkes, mi egy teljes díszlettel a hónunk alatt átkeveredtünk a II. kerületi Klebelsberg Kultúrkúriára, hogy idegenben is megmutassuk, mire is gondolunk pontosan akkor, amikor azt mondjuk, Szegény Dániel.

Ilyenkor, amikor kilépünk a Bartók Béla út megszokott, biztonságosan ismerős falai közül, mindenkire nagy feladat hárul, egyik fa nagyobb, mint a másik, amibe világítás, díszlet, kellék, vagy éppen színész vágja a fejszéjét, az egészből a legszerencsésebb talán éppen ezen sorok írója, akinek annyi a dolga, hogy beszámoljon az ilyen és ehhez hasonló izgalmakról.

Tehát a Szegény Dánielt vittük magunkkal a számunkra szokatlanul méretes, több szintes komplexum színháztermébe, ami egyébként önmagában is hírértékű lenne, hiszen Dániel szerepét ezúttal már Szanitter Dávid játszotta el, hadd büszkélkedjünk el azzal, hogy nem mellesleg teljes sikerrel.

Ugyanakkor ezek a kirándulások nem csak ebből a szempontból izgalmasak, hiszen, ahogy azt egy vidéki kirándulásunk során már leírtuk, ilyenkor a műszakunk és a művészeink ott építik újjá az egész előadást, ahova korábban nem is álmodtuk volna. Ráadásul teszik azt olyan körültekintéssel, és gondossággal, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy alkalmi nézőink el tudjanak merülni például Dániel kalandos történetében.

A mi hétköznapjaink mindig izgalmasak és a megszokástól, az unalommá koptatott rutintól mentesek, szerencsésnek is mondjuk magunkat. Ha viszont még ki is mozdulhatunk, és a megszokott környezetünktől eltérő, új izgalmakat és kihívásokat jelentő helyszíneken dolgozhatunk, na az különösen felpezsdíti a vérünket pláne amikor a végén munkánk gyümölcseként a termet megtölti a vastaps hangja, köszönjük is szépen kedves nézőinknek.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://karinthy90.blog.hu/api/trackback/id/tr715076295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.