Lassan a tűlevelek elborítanak minket, az ajándékok csomagolópapírját, amelyeket a környezetvédők nagy örömére egyre kevesebben használnak, elvitték a kukásautók, és a világ úgy ahogy van, visszarázza magát a dolgos hétköznapokba. Igaz, két ünnep között vagyunk, pontosabban A két ünnep között, így azért egyelőre még minden kicsit lassabb, kicsit ráérősebb, de nem a Karinthy Színház színpadán.

A Prima Donna prima donnái énekelnek, táncolnak, és az óév búcsúztatására készülnek egy ízig-vérig slágeres és könnyed show-val, ahol a szereplők nemtől független öltözékben és stílusban segítik majd a közönséget kizökkenni a hétköznapokból. A próbák ebben a pillanatban is nagy lendülettel zajlanak, a technikával folytatott küzdelem pedig, ahogy az ilyenkor lenni szokott, végeláthatatlan, de az előadás díszletéből már pontosan látszik, hogy a nézők egy ízlésesen túlzó, színpompás környezetbe csöppenhetnek bele, ahol a road-show-s hangulat és a történet csak a körítés a játékhoz, az előadáshoz, nomeg a travi műsorokban szinte elmaradhatatlan I will survive-hoz. A három főszereplő előadóművész Badacsonytördemicig tartó útját követhetjük nyomon Czeizel Gábor rendezésében Karinthy Márton művészeti vezetésével.

Ezzel az előadással a színház egy rendhagyó, régi hagyományt folytat, amit annak idején a Fiúk a csapatból, a Kakukktojás, vagy éppen az évek óta sikerrel játszott Őrült nők ketrece indított el a Karinthyban. Ami a karinthy90-től telik: Mi innen kívánunk sok sikert az alkotóknak, és jó szórakozást a közönségnek.