Közeleg az idei évad utolsó nagy dobása a Karinthyban. Vagyis egy Cabiria, egy Furcsa Katona, egy Balaton Csillaga, és egy Aranysárkány után sem dőltünk hátra, hogy szép volt srácok, én egy sört kérek meg egy perecet, hanem dolgoztunk és dolgozunk tovább, hogy bemutathassuk a Hippolytot. A lakáj tehát a Bartók Béla úton fog ismét belekavarni Schneiderék életébe.

A Szőke István rendezésében bemutatásra váró darab amolyan tíz ujjat megnyalós szereposztással büszkélkedhet, de ami engem illet, én megint nem kockáztatom meg, hogy valakit kihagyok, szóval szórólap/copy/paste:

HIPPOLYT, A LAKÁJ

Zenés vígjáték 3 részben

Zágon István vígjátékát, Nóti Károly filmforgatókönyvét átdolgozta:
Vajda Anikó és Vajda Katalin

Zene: Eisemann Mihály

SZEREPLŐK

Hippolyt	GALLA MIKLÓS
Schneider Mátyás	KOLTAI RÓBERT
Aranka, a felesége	VOITH ÁGI
Terka, a lányuk	MARJAI VIRÁG
Nagy András	SARÁDI ZSOLT
Makáts, főtanácsos	SPINDLER BÉLA
Makáts Csaba	SZIRTES BALÁZS
Mimi, lokáltáncosnő	KAPÓCS ZSÓKA
Julcsa	BALÁZS ANDREA
Tóbiás	KIRÁLY ADRIÁN / TOKAJI CSABA

Díszlet: HÚROS ANNAMÁRIA
Jelmez: FEKETE MÁRIA
Zene: ERŐS CSABA
Koreográfus: BAKÓ GÁBOR
Zenei korrepetitor: FEKETE MARI
Díszlet kivitelezés: MAJOR ATTILA, CZINKA GÁBOR
Kellék: BÍRÓ TAMÁS
Szcenika, produkciós asszisztens: RIDZI GÁBOR
Asszisztens: KÁMÁN ORSOLYA
Művészeti vezető: KARINTHY MÁRTON

Rendező: SZŐKE ISTVÁN 

Persze a Hippolytnak (ami név egyébként lófelszabadítót jelent) komoly múltja van itthon, a dalokat még az is kívülről fújja, aki életében nem látta az eredeti, Kabos Gyula főszereplésével bemutatott filmet (aki meg nem, az bátran kattintson a playre alább), és pont ezért meglepő, hogy Budapesten a fene se tudja, mikor mutatták be utoljára színházban. Így az évad utolsó premierje reményeink szerint nem csak nevettető, szórakoztató, meg ezek tucatnyi szinonímája lesz, hanem egyúttal igazi hiánypótló is, mert vannak dolgok, amik nem mennek ki a divatból. Olyan ez, mint egy, a lehető legjobb értelemben vett zokni-szandál kombináció, úgyhogy csuriba tett kézzel várjuk a premiert, és innen kívánunk barátságos kéz és lábtörést a színészeknek, a műszaknak, és minden közreműködőnek, a potenciális színházlátogató olvasónak meg pont annyira önfeledt szórakozást, mint amilyet reményeink szerint produkál majd a darab.