Karinthy Márton 1988-ban végre megtalálta színházának a legmegfelelőbb helyet, a volt Haladás mozit, ahol a mostoha körülmények ellenére hamar sikerekkel álítottak színpadra több előadást is. 1989-cel és a rendszerváltás szelével valami újat akartak teremteni a Hökömösök is. Új színházat.

Amikor Karinthy Márton először belépett a Haladás mozi (volt Hunnia), későbbi Karinthy Színház nézőterére, a lélegzete is elakadt. A volt mozgóképszínház széksorai természetesen már nem voltak ott, a falakból viszont kilógtak a nemrég kitépett lámpák kábelei. A jövendő színpad helyén akkor még csak egy árva, elhasznált, megsárgult, régi vetítővászon fityegett szomorúan. Ebben a lepusztult helyiségben álldogállva Karinthy Márton egy csillogó szempárt látott meg a félhomályban. Az üres terem közepéről egy patkány nézett farkasszemet vele. Bár az állat ijedtében hirtelen iramodással elszaladt, de emléke nem kis riadalmat keltve sokáig élt Karinthy Mártonban. Talán ezért is nyitott meg az új színház két ”egeres” darabbal, hogy elpusztítsák patkányuknak még az emlékét is. 1988 decemberében bemutatták John Steinbeck Egerek és emberek című darabját, amit nem sokkal utána Agatha Christie Az egérfogó című mozgalmas előadása követett a színház repertoárjában.

1989-ben mialatt berendezkedtek az új színházba, kitört a rendszerváltás. Minden, ami korábban volt, összeomlott. Lám, a Hököm csapata is új színházat igyekezett varázsolni valami lepusztultból. Arról álmodoztak, hogy kultúrát és művészetet teremtenek méghozzá saját erőből a romok tetején, ahogy Karinthy Márton szokta mondani rezignált derűjével, nem a pesti Broadway-n, hanem a kelenföldi pampákon.