A színházigazgató, Karinthy Márton kissé háttérbe szorította 2003-ban színházát, mert egy új szenvedély csábította, a könyvírás. Ám az immár 21 éves teátrum derűs nyugalommal fogadta ezt a kisebb árulást, egyetlen zokszót sem ejtett. Sőt, a tőle telhető legmagasabb szinten tette a dolgát. A Karinthy Színház újabb és újabb bemutatókkal, friss sikerekkel örvendeztette meg alapítóját és közönségét.

Míg Karinthy Márton az Ördöggörccselvolt elfoglalva, Szacsvay László a Karinthy Színház sztárjává lépett elő. A dolog évekkel korábban kezdődött, még az Arzén és levendula bemutatóján. Szacsvay akkor Teddyt, az Amerikai Egyesült Államok elnökét játszotta. Persze, csak a képzeletében volt az. Valójában a gyilkos testvérpár még gyilkosabb unokaöccseként járkált a vértől iszapos ház pincéje és padlása között. Hosszú évekre belakta a színpadot. Aztán váratlanul női ruhában tűnt elő Shakespeare darabjában. Majd pedig A női szabó francia inasaként bogozta össze és szét a szálakat. Közben magára öltötte Steinmann maskarát is a Tanár úr, kérem! előadásain.

Ám ez a 2003-as esztendő mindenképpen az ő jutaloméve volt nálunk. Két olyan főszerepet játszott el bravúrosan, amelyből másnak egy, ha jut háromévente. Pásztor Béla, A lassú felmelegedés hőse, akaratán kívül vált a Gay Pride, vagyis a Meleg Büszkeség Napja sztárjává. A történet végére felszabadult a gátlásai alól és megérdemelt sikerein evezett a boldogság felé.

Nem úgy Virág elvtárs. A tanú egyik hőse egyre nyomasztóbb terheket, a munkásmozgalom és az osztályharc egyre fenyegetőbb rémeit hurcolta vállain. Büntetését ő sem kerülhette el: filmbeli ellenfele, Pelikán József ezúttal Bástya elvtársként mennydörögte rá parancsait, méghozzá épp Kállai Ferenc hangján. Színpadi társai a Karinthyban Hollósi Frigyes és Molnár Piroska voltak. Az előadás végén – úgy tűnt – Szacsvay pizsamában menetelt a szebb jövő, a kommunizmus felé, de persze tudjuk, hogy valójában a színháztörténet irányába távozott a színről.