Nehéz helyzetben van az egyszerű blogoló (nem blogger, mert azért az már lassan tényleg akkora szakma, mint bármely másik) akkor, amikor a minap történtek után újra megnyitja a karinthy90 admin felületét.

Mert miközben egy sokat vitatott szerző előadását (egyébként egyedülállóan, hol hideg, hol meleg, de jellemzően politikai véleményt kiváltóan) telt ház mellett játsza a Karinthy Színház, nem nagyon szeretek belemenni aktuálpolitikai kérdésekbe. Pedig az egész Új Színház ügy legalább annyira ilyen, mint amennyire kulturális, sőt.

Most mégis meg kell ezt tenni, mert Csurka István a hétvégén elhunyt, és a Karinthy Színházban futó Eredeti helyszín kapcsán mi sem sétálhatunk el emellett szó nélkül. Márpedig a személye ma még sokak szemében inkább köthető Dörner Györgyhöz és a MIÉP-hez, mint a magyar irodalmhoz. Hosszasan azonban azért sem megyek bele a témába, mert Karinthy Márton nagyon pontosan megfogalmazta a saját, de meg merem kockáztatni, hogy a színház véleményét is, érdemes elolvasni.

Ehhez pedig csak annyit tennék hozzá a magam részéről, hogy bízom benne: a közönség – húzzon a szíve akár jobbra, akár balra – jelenlétével életben tartja az írót, mert a halhatatlanság egyik kulcsa éppen a művészi alkotás. És lehet egyet nem érteni a Csurka István által képviselt nézetekkel, vitatkozni pedig szinte kötelező róluk, de ennél számunkra, színházlátogatók és „csinálók” számára sokkal fontosabb a darabról alkotott véleményünk. Arról, ami az utolsó pont letételekor elszakad írójától és önálló életet él az idők végezetéig legyen ennek helyszíne egy fiók mélye vagy egy budapesti színház színpada.

Így azzal zárom soraimat, hogy remélem, Csurka István neve mellett idővel a kétszeres József Attila díj lesz a hangsúlyos a wikipédián, nem a politikai ideológia, és azzal, hogy aki az iménti állításommal nem ért egyet, annak szíve joga arra a Csurkára emlékezni, akire szeretne.