Egy őszinte, és mélységesen szubjektív vallomással kell kezdenem a mai napot, amikor a Karinthy Színházban a Szegény Dániel bemutatóját tartjuk: én nem szeretem a kukoricát. Se a pizzán, pláne nem a strandon, megfőzve. Tudom, ezzel valószínűleg eléggé magam vagyok de mentségemre azért azt el kell mondanom, hogy egy lángosért a fél országomat oda tudnám adni a Balatonparton ha lenne fél országom és járnék a Balatonra. Ennek ellenére néha nagyon jól tud esni egy kukoricás pizzaszelet a másodpercek alatt elhíresült 200 forintos kis üzletben a Király utcában.
Hogy miért is érdekes ez? Messziről indulunk, belátom, de a lényeg, hogy épp annyira megyek ritkán színházba krimit nézni, mint ahányszor a kukoricás pizzát választom a húsimádó helyett. Ez azért van, mert egyrészt nem is tűznek gyakran ilyen előadást műsorra a színházak, másrészt meg sokkal könnyebb önfeledten kacagni, vagy a ló másik oldalán sokkal izgalmasabb az olykor szürreál művészeti elemeket dekódolni, mint azon szomorkodni, hogy nem tudom visszatekerni azt a finom kis gesztust – apró összenézést, pontosan elhelyezett mozdulatot –, ami a megfejtéshez később valószínűleg elengedhetetlen lesz.
Ennek ellenére a Szegény Dánielt – aminek házi főpróbájára szöktem be szerdán – tényleg élmény volt végignézni és ezt munkaerőpiaci kötődéstől függetlenül írom. Mert olyan régen láttam már krimit színpadon, hogy elő kellett vennem a Közönséges bűnözőkön és a mostanában Angliában nagyon menő Sherlock című sorozaton edzett figyelmemet, és árgus szemekkel próbáltam összerakni a kirakóst. Többet azonban nem írhatok erről, mert egy részletes ajánlással valószínűleg csak poénokat kezdenék szép sorban lelőni, úgyhogy inkább itt be is fejezem. De azért még bekopipéjsztelem alább a szereposztást, mert az önmagában elég izgalmas ahhoz, hogy jegyet váltsatok az előadásra, igaz, szerintem a stílus, mint üdítő színfolt már amúgy is megfelelő indok arra, hogy miért látogassatok ki hozzánk, a Bartók Béla 130-ba.
SZEGÉNY DÁNIEL
Krimi 2 részben
Fordította: LACKFI JÁNOS
"Robert Thomas örököseinek engedélyével, az SACD és a
Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítésével."
SZEREPLŐK
Daniel Dubios - SIMON KORNÉL
Florence - KOVÁTS ADÉL
Felügyelő - ÚJRÉTI LÁSZLÓ
Makréla, csavargó és festőművész - TORDY GÉZA
Maximin atya - SZIRTES BALÁZS
Ápolónő - BALÁZS ANDREA
Nyomozó - FÖLDVÁRI PÉTER
Diszlet: É KISS PIROSKA
Jelmez: DŐRY VIRÁG
Világítástervező: KIRÁLY TAMÁS
Díszletkivitelezés: MAJOR ATTILA, CZINKA GÁBOR, BARCZAG JÁNOS
Kellék: CZINKA GÁBOR
Hang: ROMÁN DÁVID
Fény: LÉNÁRT GÁBOR
Szcenika, produkciós asszisztens: RIDZI GÁBOR
Rendező: KŐVÁRY KATALIN
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.