Az Aranysárkány jött, látott, győzött. Akár ennyi is elég lehetne erről, mert hát mindenki nézze meg, és győződjön meg róla saját maga, engem megvett kilóra a premier, igaz, már a főpróbán egyértelművé vált, hogy itt valami határozottan kerek, egész van születőben. Persze (csak hogy a Vidovszky/Karinthy tengelyen maradjunk) már a Tavasz Ébredése és az Árvácska is komoly játékos volt, de ezzel a darabbal mindegyikük legalábbis komoly kihívóra talált.

Van ugyanis a színháznak egy elég komoly vállalása, amiről már korábban itt is írtunk. A fiatalok betessékelése a nézőtérre pedig nem egy könnyű feladat, megtalálni azt a középutat, ami egyszerre közvetít értéket, és használ fogyasztható, közvetlen hangnemet, nem egy ligeti séta. Ez a TV-ben sikerült a Skinsnek, a könnyűzenében a szép emlékű Hiperkarmának, és most színpadon az Aranysárkánynak. Hogy ez mitől működik, azt döntsék el a kritikusok, vagy ami legalább ilyen hangsúlyos, a nézők.

De azt biztosan állíthatjuk, hogy a Kosztolányi adaptáció túllépett az ifjúsági előadás szabta kereteken, és miközben komoly, súlyos témákat feszeget, hangvétele mindvégig szórakoztató és izgalmas marad, és ezen állításomon az sem változtat, hogy be kell valljam, Császár Réka fél kézzel tud zsebre rakni, Egyed Attila meg már a Furcsa Katonában emlékezetesen debütált a Karinthy színpadán. Koloszár András és Dér Zsolt neve mellett nem sétálhatok el ebben a postban, de talán az a legegyszerűbb, ha idemásolom a szórólapot, és akkor mindenki megkapja a megérdemelt nyilvánosságnak azt a késhegynyi részét, amit ez a blog tud biztosítani.

ARANYSÁRKÁNY

Kosztolányi Dezső regénye nyomán

A Karinthy Színház és a Nemes Nagy Ágnes színészszakképzés közös produkciója

SZEREPLŐK

Díszlet, jelmez: GADUS ERIKA
Dramaturg: DERES PÉTER
Zene: PAP GÁBOR
Mozgás: GYEVI-BÍRÓ ESZTER
Asszisztens: VÖLGYI NAUSZIKA
Művészeti vezető: KARINTHY MÁRTON

Rendező: VIDOVSZKY GYÖRGY