Végeztünk egy gyors és érdekes kísérletet ma reggel arról a városi legendáról, hogy a „Kelenföldi Pampák” mennyire képezik részét a budapesti vérkeringésnek mert már mi magunk is kíváncsiak voltunk az eredményre. Egyrészt abban azért őszintén bízunk (és 31x365 érvvel alá is támasztjuk), hogy a kulturális életben könyékig benne van a Karinthy Színház, de itt nem álltunk meg, és (a sokak által kedvelt diszkáveris sorozat koncepciójától nem teljesen függetlenül) lemértük, hogy mennyi az annyi, mit is jelent budai színháznak lenni abban a városban, aminek a másik oldalát Pestnek hívják, és mennyi ideig is tart átérni hozzánk, a Karinthy Színházba.

Nos, a verdikt a képen látható, amihez annyi az adalék információ, hogy a város egyik legközepebb közepéből, az Erzsébet térről indítottuk az órát, alább erről is bekopizunk egy szkrínsátot vagy ahogy magyarul mondják, beillesztünk egy pillanatfelvételt. Eztán már csak annyi a dolgunk, hogy érzékeltessük a kedves olvasókkal (sosem tudom, hogy tegeződünk e az olvasóval, vagy magázódunk, de kommentben lehet pertut ajánlani, hogy tisztázzuk a dolgot), mi is az, ami belefér ebbe a nem egészen 18 percbe.

Egyrészt ugye vannak a kézenfekvően esélytelen próbálkozások, mint egy 20 perces sitcom megtekintése legyen szó akár két fickóról meg egy kölyökről, akár egy végtelenbe nyúló anya-bemutatásról, akár (hogy a magyar szál se maradjon el) hivatali ügyekről.

De talán azt sem kell különösebben részletezni, hogy egy kiadós ebéd (pláne egy jóleső kávéval a végén) sem a 18 perces szintidőn belül esik a legjobban, és sört is csak feszített tempóban, poharas kiszerelésben érdemes fogyasztani.

Hogy egy kicsit azért visszakanyarodjuk a Bartók Béla útra, annyit még hozzáteszünk, hogy ezalatt a 17 perc alatt még Lorán Lenke sem lép színpadra a Lovagias ügyben, Tordy Gézának ennél is türelmesebbnek kell lennie, hogy festő/csavargó karakterébe életet leheljen a Szegény Dánielben, és Klem Viktor sem veszik el Kiss Ramóna tekintetében a Szent Péter Esernyőjében.

Így aztán tessenek ezt a gondolatot elrakni későbbre, mert hála a kötöttpályás közlekedésnek, most már számszerűsítve (és a szívünkre tett kézzel) állíthatjuk, hogy a Karinthy Színház nem csak buda népszerű színháza, hanem egész Budapesté is egyben.