Na kérem szépen, eljött ez a nap is, amikor végre úgy emelkedett fel az egyébként jellemzően vörös, de ezúttal fekete függöny a nézőtéren, hogy mögötte már teljes jelmezbe öltözött, a Világotjelentőket egészében és magabiztosan uraló színészek készültek, hogy nekikezdjenek az Egyenlőség című előadásnak.

Persze nem kell megijedni, nem szaladtunk előre, premier továbbra is pénteken lesz, de ma már azért voltunk annyira magabiztosak, hogy kitárjuk a nézőtér ajtajait a sajtófotósoknak, akik kattintgattak is bőszen, egy szabadon választott, magasabb rangú lény áldja meg a digitális technológiát.

De ez nem csak nekünk, mindenkimásnak volt igazi élmény (bár csendben szót kér magának a bennem megbúvó asszisztens azon a ponton, amikor másfél tucat színész van egyszerre a színpadon) de állítom, maguknak a színészeknek is, hiszen végre olyan körülmények között cserélhetik le Németh Kristófot William Crichtonra és Horváth Lilit Mary Loamra, ahogy azt a próbákon remélték: fényárban, hangbejátszásokkal, kellékekkel, szóval whole nine yards van itt, nem több, nem kevesebb.

A puding tehát abból a szempontból kész, hogy lehet próbára tenni, lehet belekóstolni, ezt pedig a holnapi nyilvános főpróbán a rutinos közönségünk meg is teszi. Azok pedig, akik most még nem nézik meg az előadást, egyrészt persze mihamarabb vegyenek jegyet, másrészt pedig addig is szánjanak ránk egy-egy bátorító gondolatot csütörtök délelőtt és péntek este.