Most, hogy lezárult az évad és csend honol a nézőtéren, azért érdemes egy kicsit visszatekinteni, hogy mi is történt szeptembertől júniusig. Évet értékelünk, számot vetünk, eredményeket aratunk. Mert bár filozófiai irányzatok tucatjai kérdőjelezik meg, hogy egyáltalán megtörtént-e bármi, vagy csak (jobb esetben) mi képzeljük a pillangót, mi azért mégis magabiztosan állítjuk, hogy 196 előadást tudhatunk magunk mögött, ami mondjuk tényleg még gombócból is sok, éves szinten is.

A kollektív, duplagondol-mentes emlékezés szerint a Bartók Béla út – Halmi utca – Bánk Bán utca által közrezárt háromszögbe 31.653-an sétáltak be, és ebben a színészek, a rendezők, a kellékesek, a ruhatárosok, és a jegyszedők, de még a lakók sincsenek benne, csak azok, akik kikapcsolódni, szórakozni kívántak, és ennek érdekében a Karinthy Színház mellett döntöttek, reméljük ők maguk is úgy gondolják, hogy helyesen. Ez pedig közel 80%-os kihasználtságot jelent, de tényleg.

Az évad során ötször bonthattunk pezsgőt a premierek alkalmával, hiszen bemutattuk a Cabiria éjszakái, a Te furcsa katona, a Hyppolyt, a lakáj, az Aranysárkány, illetve a Prima Donna, a Balaton csillaga című előadásokat, a hatodikat pedig már behűtöttük a következő évad első premierjére, az Eredeti helyszín bemutatójára.

Közben elindítottuk ezt a blogot, ahol bemutattuk a színházat, és végigkövettünk egy teljes próbafolyamatot. Megjelentünk a Facebookon, és még Twitterelnénk is, ha nem felejtettem volna el a jelszavát az ottani profilunknak, de majd megválaszolok valami biztonsági kérdést, hátha bejutok.

És hiába az évad közben elképzelhetetlen sötétség esténként a színház előterében, a háttérben komoly munkálatok zajlanak, például elkezdődött egy stúdió-színpad kialakítása, és a színpad tetőszerkezetének korszerűsítése is, de ezeket ezúttal tekintsük csak amolyan kikacsintásnak egy következő bejegyzésre, mert lesz miről beszámolni, hiszen a blog rendszeres olvasója tudja, hogy készülünk a 30. évadra, mert ugye azért nem minden nap lesz harminc éves a színház, jobbára csak egyszer. Ha pedig ez így van, hát mi szeretnénk megadni a módját. Hogy ez sikerül-e, azt majd a kritikusok, a blogolvasók, de mindenek előtt a közönség eldönti.