2002 szomorú jubileum a Karinthy Színház életében. Karinthy Márton édesapjának, a már oly sokszor Ciniként emlegetett Karinthy Ferenc halálának tizedik évfordulója. A színház ebben az évben utolsó darabjának, a Szellemidézésnek a bemutatójával tisztelgett emléke előtt. A dráma Karinthy Frigyes életének utolsó hónapjairól és a haláláról szól. Mi pedig nem is közölhetnénk személyesebb visszaemlékezést, mint magának Karinthy Mártonnak a naplóbejegyzését arról a napról, amikor édesapja örökre itt hagyta a földi életet.

Négy különböző stílusú bemutatóval búcsúztatta a Karinthy Színház 2000-ben a XX. századot. Arzénnal, levendulával, vén budai hársfaillattal, nyaktilóval és macskanyávogással. Még felsorolni is nehéz, ki mindenki fordult meg errefelé az ezredforduló forgatagában.

Nem új előadásra készül ilyen címmel a Karinthy Színház, hanem két fiatal esküdött meg "Holtomiglan - Holtodiglan" felkiáltással két hete szombaton. Császár Réka színésznő és Nagy Dániel, a színház PR-osa szeptember 17-én hivatalosan is összekötötte az életét.

Nem volt izgalommentes ez a bizonyos koraőszi délután. A menyasszonnyal vártunk a vőlegény és tanújának megérkezésére, amikor zaklatott telefonhívások közepette tudatták velünk, hogy a vőféllyel együtt dugóba keveredtek, metróra szállnak majd taxiba, és még a szertartás lekésésének lehetőségét is esélyesnek tartják. Végül időben megérkezett mindenki, és a boldogító igennél már csak a meghatottságtól vert mindannyiunk szíve hevesebben.

A lakodalomban (ahova a lenti képen is látható torta színházunk ajándékaként érkezett) aztán persze kimulathattuk magunkból az izgalmakat, hajnalig folyt a sör, bor és a tánc. Kívánunk hasonló vidám napokat a házaséletben is nekik! 

Most már talán mindenki számára kezd bebizonyosodni, hogy amikor azt írtuk, hogy sűrű és mozgalmas évadnak nézünk elébe, akkor nem csak a pusztába kiáltottunk egy öncélú mondatot, hogy jobban aludjunk az este, hanem azt komolyan is gondoltuk, most meg ugye ennek megfelelően, mert egy Eredeti Helyszín premier már a hátunk mögött, mi mégsem kértük ki a számlát, hogy „Fő úr, fizetek egy feketét!” hanem máris a következő, eheti bemutatóra kezdtünk koncentrálni.

 Bár lassan már az egész színház az Eredeti Helyszín premierjének bűvkörébe kerül, ha megengeditek, azért egy pillanatra még időznénk a 30. évad nyitóünnepségénél, mert a jónéhány Gáborunk közül a Ridziként ismert készített egy stílszerűen 30 perces videót, amit alább 3 részletben meg is tekinthettek, jó szórakozást hozzá. Ja, és ha valaki a youtube környékén jár, egyáltalán ne lepődjön meg, ha találkozik egy Karinthy Színház csatornával, sőt, bátran iratkozzon fel rá, mert tartogatunk még oda is meglepetéseket.

Ahogy azt a facebookon is megírtuk, túl vagyunk a harmincadik évad első akadályán, és talán nem nagyképűség azt állítani, hogy sikerrel vettük azt, mert volt torta, meg pogácsa (utóbbiért, és a köhögésemet eredményesen csillapító ásványvízért külön köszönet országos cimboránknak, a Hadiknak). Meg persze lábnyomok, és vendégek, utóbbiak 130-an, mert idén minden harminc kivéve engem meg a gallyazó elefántokat, akikről már majdnem meg is feledkeztünk.

 Fiatal kezdők és nagy öregek is megfordultak már nagy számban a Karinthy Színház színpadán 1994-re, sok izgalmas alakítással színesítve a színház történetét. A hosszú, nagy szériákban játszott igazi siker előadások mellett a Karinthyban az évek során továbbra is megmaradt a kísérletező szellem. Azonban az újszerű előadások nem arattak mindig osztatlan sikert. 1995-re nyilvánvalóvá vált, hogy nem szabad a kelenföldi közönséget nagy sokknak kitenni az újító szellemiségű darabokkal. De kísérletezések ide kísérletezések oda 1996-ban beköszöntött az első jubileuma a Karinthy Színháznak.

Holnap szeptember elseje, amiről tudjuk, hogy mit jelent a Karinthy Színházban. Évadkezdést, izgulást, születésnapi köszöntést, vagyis a 30. startpisztoly eldördülését. Ezen felbuzdulva kíváncsi voltam, hogy a színház bináris nyelvű és persze a valódinál sokkal unalmasabb mutációja, a blog mit tudhat maga mögött a mostanra már egyébként kifejezetten szép emlékké nemesült, névadó 29. évadból (mert ugye még emlékszünk: Karinthy Márton 61 + Karinthy Színház 29 = Karinthy 90).

A fordulat éve köszöntött a Karinthy Színházra. Új előadásunk, Mart Crowley Fiúk a csapatból című drámája a homoszexualitás tabuként kezelt témáját mutatta be a színpadon. Hatalmas sikert aratott, szinte demonstratíve ellepték a nézők a premier napján a színházat. A következő években is megtartotta a színház ezt a fajta mássággal, kisebbséggel foglalkozó profilját a vígjátékszínház szerkezet mellett.

Nagy sikereket arattak az 1990-től vendégrendezők által színpadra állított darabok a Karinthy Színházban. Jöttek külföldről és itthonról is, sőt volt, aki színészi alakításai után állt be a rendezők sorába. A ’91-es év azonban magával hozta a piac és a művészet harcát. A minőség és a bóvli közötti áldatlan küzdelem a Karinthy Színház Kisszövetkezet megszűnéséhez vezetett.

Karinthy Márton 1988-ban végre megtalálta színházának a legmegfelelőbb helyet, a volt Haladás mozit, ahol a mostoha körülmények ellenére hamar sikerekkel álítottak színpadra több előadást is. 1989-cel és a rendszerváltás szelével valami újat akartak teremteni a Hökömösök is. Új színházat.

1987 újabb megpróbáltatás elé állította Karinthy Mártonékat. Egy német vendégjáték kudarcával megpecsételődött a Hököm Színház sorsa a Józsefvárosban is. Így ismét Buda felé vették az irányt.

 Az elkövetkező két évben, 1985-ben és 1986-ban az új játszóhely, a Guttenberg Művelődési Otthon belakásával volt elfoglalva a Hököm Színpad. A Nemzeti Színház segítette őket a közönségszervezésben, de a repertoárjukban szereplő nagyon kedvelt mesedarabok is sokat lendítettek látogatottságukon.

Az 1984-es év a Hököm Színpad életében leginkább a keresésről szólt. Keresték játszóhelyüket, keresték a budapesti színházi életben a helyüket, keresték a profiljukat. A játszóhely keresése Budapesten belül is új helyszíneken való helytállást követelt a Hököm csapatától. De ami ennél is több kalanddal szolgált, az a vidéki vendégjátékok sokasága és sikerei voltak. A csapatnak még ez az éve is viszontagságokkal és meglepetésekkel volt teli, de legalább a hosszú vándortársulati élet után „letelepedhettek” a fővárosban a Guttenberg Művelődési otthonban.

Paradicsom és virágeső is jutott a Karinthy Színház második évadára

Az akkor még Hököm Színpad néven működő, későbbi Karinthy Színház bemutatkozó előadásaival aratott sikerek után a második évben jócskán kijutott paradicsomdobálásból és virágesőből is. Az 1983 májusában bemutatott, az évszázad legnagyobb színházi bukásaként aposztrofált focidarab hatalmas csinnadrattával távozott a színházi életből. Végh Antal akkori sikerkönyvét, a Miért beteg a magyar futball?-t írta át színpadra Karinthy Márton megkeresésére. A bemutató - amit az azóta leégett Budapest Sportcsarnokban tartottak - sikertelenségével felsejlett, hogy ez a rossz darabválasztás a Hököm Színpad nevű vállalkozás végét is jelentheti. Ám az ezt követő előadással, az Amerikai komédiával visszafogadták őket a nézők a színházi életbe.

Mielőtt belemennénk az emlékek leporolásába, és felelevenítésébe, azért gyorsan elújságolnám, hogy a Karinthy Színház és ezzel együtt a Karinthy 90 blog csapata új taggal bővült, aki nélkül az elkövetkezendő napokban közzétett visszatekintés valószínűleg meg sem valósulhatott volna. Az egyszerűség kedvéért és a nick-választásból kiindulva köszöntsük hát nagy tapssal de legalábbis kedves kattintgatásokkal Jada-t, jelentsen ez bármit is.

Most pedig elő a Delorean kulcsaival, irány '82, az év, amikor a Tottenham FA kupát nyert, az év embere a Time magazin szerint egy számítógép lett, és... de ne szaladjunk előre:

Végleg lezárult a színházunk logópályázata, a múlt héten egy izgalmas sajtóeseményen a Hadik Kávéházban ki is hirdettük a nyertesét és a többi helyezettet is. Így ebben a posztban inkább beszéljenek maguk a tervek. Aki pedig még több pályamunkát nézne, látogasson el a Facebook oldalunkra itt.

Most, hogy lezárult az évad és csend honol a nézőtéren, azért érdemes egy kicsit visszatekinteni, hogy mi is történt szeptembertől júniusig. Évet értékelünk, számot vetünk, eredményeket aratunk. Mert bár filozófiai irányzatok tucatjai kérdőjelezik meg, hogy egyáltalán megtörtént-e bármi, vagy csak (jobb esetben) mi képzeljük a pillangót, mi azért mégis magabiztosan állítjuk, hogy 196 előadást tudhatunk magunk mögött, ami mondjuk tényleg még gombócból is sok, éves szinten is.

Miközben már túl vagyunk a következő évad első olvasópróbáján, szerda este lezárult a Karinthy Színház logópályázata, ahova 346 pályamunka érkezett be, vagyis 346 irányba indulhat el a várva várt harmincadik évad arculata. Ez a szám legalábbis az én reményeimet olyan mértékben haladta meg, hogy a tegnap esti összesítésnél tényleg nem tudtam, hova legyek az örömtől, még a holdfogyatkozást is meghagytam mindenki másnak.

Szeretnénk bízni abban, hogy az ide ellátogatók közül is többen olvasták felhívásunkat a Karinthy Színház logójának megújítására, mert itt is, ott is, amott is megjelent a sajtóban, hogy tessenek rajzolni, a győzteseket jutalmazzuk.

Mikor ezt meghirdettük, arra gondoltunk, hogy ugyan a végső döntést többek között a színház igazgatója hozza majd meg, azért mi mégis megkérdezzük a tisztelt színházba látogatót, hogy melyik logó az, ami szerinte elég „karinthys” és „színházas”, vagy akár egyenesen „Karinthyszínházas” ahhoz, hogy a havi műsor tetejére rányomjuk.

A pályamunkákat itt is meg lehet nézni, de szavazni leginkább a Facebookon érdemes, hiszen egy lájk többet mond minden szónál, ezért tessenek meglátogatni minket oldalunkon, és szavazzanak arról, hogy Önök szerint melyik a legjobban sikerült pályamunka. Nomeg ha már arra járnak, talán mi magunk, a Karinthy Színház is megérdemlünk egy visszafogott lájkot.

De légyszi Steven Colbertnek ne szóljon senki.

Eljött az a nap is, amikor már gondolatban szeptember felé kacsintunk, és meghirdetjük a következő, a harmincadik évad bérleteit. Persze nem akarunk visszaélni a blogunknak otthont adó blog.hu türelmével, ezért túl direktbe nem megyünk bele, hogy mi mennyibe kerül, tessék ide kattintatni részletes információkért.

Kedves Blogolvasók/Színházlátogatók!  Május van, ami nem csak azt jelenti, hogy végre elpakolhattuk a télikabátot és felpumpálhattuk a bicikli kerekeit is, hanem egyúttal azt is, hogy lassan célegyenesbe fordul a 29. évad a Karinthy Színházban. Na persze egy hónap azért még hátra van az évadból, de lassan ideje elkezdenünk legalább gondolatban készülni a következő idényre, ami nem is akármilyen lesz, hiszen a harmadik X-et fogjuk taposni.

De hogy hogyan fog kinézni ez az évad? Már javában folyik a tervezgetés, az ötleteket sorra dobáljuk bele a kalapba, mert szeretnénk, ha szeptemberben egy emlékezetes esemény-sorozatot indíthatnánk útjára.

Épp ezért ezen a bejegyzésen keresztül fordulunk hozzátok is! Osszátok meg velünk a tapasztalataitokat, az ötleteiteket, és kommenteljétek ide, mi az, amivel szerintetek olyan harmincadik évadunk lehet, amilyet még a világ nem látott.

Már tettünk említést arról, hogy a Színház-, és Filmművészeti Egyetem fiataljai bemutatják Karinthy Márton "A vihar kapuja" című könyvének színpadi adaptációját. Még gallyazó elefántokról is írunk, és egyébként csendben jelzem, hogy igazunk is volt, az előadást tényleg nem zavarták meg sem ormányosok, sem erszényesek, így legyen ötösöm a lottón. És ha ez önmagában nem lenne elég bejegyzésnek, a hétfő délutáni szörfözés közben erre a cikkre lettünk figyelmesek, ami Zsedényi Balázs klaviatúrájából esett ki, mi meg csak belinkeljük, és szólunk, hogy a kép is a 7ora7.hu oldalról van.

Miközben lassan felállnak a Tortúra falai a színpadon, és a kellékes Gábor minden állatkás szobrot és kelléket a helyére tesz hajcsattól kezdve a grillsütőig, a neten sem áll meg az élet. Elkészült a blog okos és értelmiségi telefonokra optimalizált változata, ehhez loptam egy képet az admin felületről, remélem, ezt szabad.

Így aki a villamoson unatkozik, vagy csak feltartóztathatatlan késztetést érez az itt megjelenő szövegek olvasgatására, akkor az már ezt egy ismerős felületen teheti meg mobilról is, reméljük, ezzel még teljesebbé tehetjük az élményt, és ha nagyon keresnék, szerintem csak találnék olyan amerikai felmérést, ami szerint ettől a kedves olvasók még szívesebben járnak színházba.

Szóval ajánljuk ezt a fícsört a Tortúrának, és ha Réti Barnabás nem sértődik meg, Balázs Andinak egy kicsit még inkább.