Karinthy Márton egy tollal a zakózsebben kilátogatott az idei könyvhétre az "Okosan kell szeretni magyarságunkat" című kötet apropóján. Erről pedig vannak fényképeink, tessék:

Aki pedig szeretne, ma még kilátogathat egyébként beszerezni egy kötetet, szóval ragadjuk meg azt az esernyőt, és sétáljunk egyet ezen a borongósan álmatag vasárnap.

A függöny az idei, harmincadik évadban nagyon már meg nem mozdul (kivéve, ha színházunk egyszeri és megismételhetetlen Borikája huzatot nem csinál) így a legfontosabb dolgunk most, hogy előrefele tekintsünk, bele a 31-be és a figyelmetekbe ajánljuk a bérleteinket. Nézzétek meg, hogy melyikkel milyen előadást és bemutatót nézhettek meg, mert mikor szeptemberben szétrebben a függöny, akkor ismét olyan svunggal kezdünk neki az évadnak, hogy - jobb kifejezést nem találván - csak na. Pontos részletek és árak egyébként itt találhatók.

Az elmúlt három hétben - miközben egy bemutatót is tartottunk a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában - beszélgetéseket szerveztünk a Karinthy család méltán híres törzshelyére, a Hadik kávéházba. Ezalatt a három hét alatt olyan témákat veséztünk ki vendégeinkkel, mint a magánszínházak élete és finanszírozása, a vidéki teátrumok mindennapjai, és végül - hab ez a tortán, mitagadás - az ifjúsági előadásokról volt szó.

A Karinthy Színház újabb, ezúttal rendhagyó bemutató előadáson van túl a nálunk már rutinos rendező, Vidovszky György rendezésében. Az Anna Frank naplója nyomán készített darabot a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában mutattuk be olyan kritikai visszhanggal, hogy azt még akkor is belinkeljük ide, ha az egy kicsit tolakodó, íme.

De ahelyett, hogy részleteiben belemennénk abba, hogy milyen is az előadás, megmutatjuk inkább Major Attila képeit és miközben Ti végiggörgettek rajtuk, mi csak csendben gratulálunk minden közreműködőnek a sikeres bemutatóhoz.

A Karinthy Színház ígéretünknek megfelelően kicsit szakított a szokásaival, kilépett a Bartók Béla 130-as szám alatti ajtón és átsétált – jó, jó villamosozott, mert elég ramaty idő volt -  a Hadik Kávéházba, ahol három részes programsorozat indult Karinthy Szalon a Hadikban néven, de erről talán már hallottatok.

A beszélgetés, amin Buda Népszerű Mártonja mellett Szabó Ágnes és Orlai Tibor vettek részt, sokak érdeklődését felkeltette, az említett kávéház egyébként egyik asztalán Karinthy Színházas plakettel  díszített galériája meg is telt. Első témánk a magánszíházak finanszírozása, darabválasztása, és mindennapi élete volt, és őszintén megvalva nekünk, a 30 éves színház munkatársainak külön élmény volt látni, hogy sok nézőnk nem csak előadásainkat követi, hanem egyéb programjainkat is, a pezsgőt is csak azért hagytuk bontatlanul, mert hétfő délután csak nálunk jóval nagyobb urak koccintanak!

Egy kicsit elrugaszkodunk azoktól a sokat emlegetett deszkáktól de annyira azért nem, hogy mindent, ami színház, betegyünk egy képzeletbeli fiókba, csak annyira, hogy kivételesen ne csináljuk, hanem beszéljünk róla.

Mert az újbudai önkormányzat támogatásával Karinthy Szalon néven indítunk programsorozatot az egyik kedvenc budai kávéházunkban, a Hadikban. A három héten át tartó monstre beszélgetés fő témái a magyarországi magánszínházak helyzete, a vidéki teátrumok, és a beavató színházi előadások.

2012 május 15-én, kedden neki is veselkedünk talán a legbonyolultabb és legvitatottabb témának, sorban az elsőnek, tehát a magyarországi magánszínházak  helyzetének Orlai Tibor, az Orlai Produkció producerének, Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Színház igazgatójának, valamint – mondjuk ettől senki nem fog meglepettségében a karfába kapaszkodni – Karinthy Márton, a Karinthy Színház igazgatójának társaságában.

Tehát május 15, 17 óra, Hadik kávéház (1111 Budapest, Bartók Béla út 36.), szóljatok az ismerősöknek, gyertek, figyeljetek, kérdezzetek, beszélgessetek!

 Kíváncsiak voltunk arra, hogy Ti, a kedves nézők mit gondoltok rólunk meg úgy általában a budapesti színházakról, és hogy hova helyeztek el minket azon a bizonyos kulturális térképen. Ezért felkerestük a Sample Central nevű, kifejezetten ötletes céget és végeztünk egy kis felmérést. Nézzétek meg, milyen eredményre jutottunk:

A kutatásban 190 kérdőívet töltöttek ki a Sample Central regisztrált tagjai akik között az iskolázottsági, életkori, és nembéli szórás éppen elég nagy ahhoz, hogy az számunkra izgalmas legyen.

Egy ismerősünk "belógott" a Lovagias ügy olvasópróbájára, meg is írta gyorsan a tapasztalatait:

Múlt pénteken különleges élményben volt részem: beülhettem a Karinthy Színház egyik olvasópróbájára! Persze ez biztos sokakat nem hozna lázba, hiszen nem olyan látványos, mint egy már elkészült előadás, de szerintem nagyon izgalmas betekinteni a kulisszák mögé!

Régóta színházrajongó vagyok, ezért a Karinthyban dolgozó egyik ismerősömnek köszönhetően bepillanthattam a Lovagias ügy első próbájára. Kivételes eset ez, hiszen a színészek - érthető okokból - nem szeretik, ha akkor látjuk őket, amikor még a produkció nem áll készen. Én azonban épp erre voltam kíváncsi: akkor szerettem volna találkozni velük, amikor már nem magánszemélyek, de még nem is azonosultak a karakterükkel.

Amikor már azt hinnénk, hogy újabb évad fordul finishbe a Karinthy Színházban, akkor azért még legalább kettő előadást kiteszünk az ablakba még ha ez az ablak nem is feltétlenül azokat a megszokott deszkákat jelöli, mint általában.

Ugyanis – fittyet hányva a péntek és tizenharmadika egybeesésére – egy magabiztos olvasópróbával nekifutottunk a Hunyady Sándor által papírra vetett Lovagias ügynek azzal a Bajor Imrével  a főszerepben, aki már annak idején járt nálunk a Csúnya Lány című előadásban. De az még egy másik évtized volt, e sorok írója például épp, hogy bekerült egy gimnáziumba. Ennél azonban sokkal érdekesebbnek ígérkezik az 1936-ban, Kabos Gyula főszereplésével bemutatott film „remake”-je, mert ezt ma már úgy hívják, kommentben várjuk a visszafordított verziót. A direktori székbe ezúttal Verebes István ült be, aki már összerakott nálunk egy Hat celeb keres egy szorzót, szóval tudja, hogy merre van a villanykapcsoló, rendezőként pedig talán senkinek nem kell bemutatni ebben az országban. A nagyközönség először Tihanyban találkozhat majd az előadással, de akik Buda Népszerű Színházában néznék meg a Lovagias ügyet, azoknak őszig várniuk kell, mert nyáron csak munka van, előadás nincs (de erről később).

 Nagy fába vágtuk a fejszénket, alább láthatjátok is. Mozgóképes, hangos ajánlót készíteni legalábbis olyan kaland, amerre nem nagyon jártunk még, de reméljük, örömmel és tárt karokkal (meg némi építő jellegű kritikával) fogadjátok majd. Ha meg ettől kaptok kedvet és látogattok el hozzánk a Karinthy Színházba, akkor meg aztán végképp megérte a munkát, amit újra és újra szeretnénk beleölni egy havi ajánlóba.

Tehát íme a Császár Réka hangjával, Major Attila fényképeivel, és e sorok írójának kattintgatásaival készült videó:

 Miközben annak örülünk, hogy lassan a tavasz végre csak legyűri a telet és a fagy távoli emlék lesz, mint az az egyes, amit magyarból kaptam, pedig Tanár úr, kérem! – leszámítva, hogy egy hölgytől tudtam meg annyi mindent a Karinthy családról, csókolom Anikó néni – szóval közben lassan azért utolsó harmadába ér a 30. évad. Pedig higgyék el nekem, olyan örömmel írjuk le ezt a számot, hogy majdnem a római változatot használjuk csak ugye van az a nagy darab, kopasz fickó, aki leforgatta az alábbi trailerhez tartozó filmet, váljék kedves egészségére.

Van nekünk egy elmaradt ígéretünk, de most, hogy átléptünk egy bizonyos határvonalat a facebookon, nem halogatjuk tovább, hanem örömmel, meghatottan, és a színházat - ugyan csak egy percre, de – félrerakva elújságoljuk, hogy Buda Népszerű Mártonja új titulussal gazdagodott, hiszen már nem csak rendező, színházigazgató, és büszke apa, hanem február nyolcadika óta nagyapa is.

Van nekünk egy Hököm Stúdiónk (a nevet ugye nem kell már magyarázni, max ide kattintani), aminek úgy örülünk, mint... oké, erre nincs hasonlatunk, de szóval nagyon. Annak pedig különösen, hogy vasárnap itt mutathattuk be az Orfeum Játék – Zenés Cabaret előadást azzal a Bicskey Lukáccsal, aki néhány hónapja még mankós futtatót játszott a Cabiria Éjszakáiban és azzal a Pethő Kincsővel, aki ugyanebben az előadásban koreográfusként működött közre, táncolt is a Borbély Sanyi Kecskés Karinával mintha világ életükben mást sem csináltak volna.

Ahogy arra mi is felhívtuk a figyelmet, a hétvégén megtartottuk az első Karinthy túrát, ami a Godot kávéházból indult, és oda is ért célba. A közel negyven résztvevő az időjárástól sem teljesen függetlenül de azért bízunk benne, hogy főként a feladatok jellegéből adódóan remek hangulatban járták be keresztbe-kasul a XI. kerület frekventáltabb részét.

Buda Népszerű Mártonja már telt házzal fogadta a célba érő játékosokat, akik közül senki nem ment üres kézzel haza, hiszen Karinthy-köteteket, fürdőbelépőket, Hadik, és Sunday Brunch kuponokat sorsoltunk ki minden résztvevő között. Ebben azért tegyük hozzá, hogy nagy segítségünkre voltak a Godot Gyermekkonyhájának fiatal szakácsai, akik az ajándékokat kihúzták helyettünk, ennél pedig hitelesebben talán egy közjegyző sem járhatott volna el.

De szavak helyett beszéljenek inkább a helyszínen készült képek, mi pedig készülünk a következő akciónkra, reméljük, azt is ilyen örömmel fogadjátok majd.

Van egy remek programjavaslatunk azoknak, akik most hétvégén - mikor régen elfeledett magasságokba szökik a hőmérséklet, és valószerűtlenül meleg, 3 fok is lehet - programot keresnek maguknak. Persze megint jöhetnénk a gallyazó elefántokkal, de végül inkább mégsem tesszük, hanem valami eredetibbet javaslunk.

Mert az újbudai önkormányzat támogatásával azt találtuk, hogy megmutatjuk a fiataloknak, hogyan is kapcsolódik össze a Karinthy név Újbuda nevével, mert lássuk be, olyanok ők, mint borsó meg a héja. Ezért a városrész kulturális főutcája mentén különböző állomásokra ellátogatva mutatunk meg egy új szeletet a Karinthy-legendáriumból, ahol különböző feladatok megoldásával léphetnek tovább a következő helyszínre a játékosok. Így jutnak el a Godot galériából indulva a kerület fontos helyszíneire, de nem akarjuk lelőni a poénokat, szóval többet most nem árulunk el.

Persze nem csak öncélú sétálásról van ám szó, nyereményekkel is készülünk, szóval érdemes szombaton 10.00-re a Godot Galériába menni, és ott regisztrálni, mert színházjegyekkel, a Kossuth kiadó Karinthy köteteivel, a Szent Gellért Fürdőbe szóló belépőkkel, és sok egyéb ajándékkal gazdagodhatnak a legügyesebb résztvevők.

Mi innen kívánunk jó szórakozást, és kellemes időtöltést mindenkinek!

Nehéz helyzetben van az egyszerű blogoló (nem blogger, mert azért az már lassan tényleg akkora szakma, mint bármely másik) akkor, amikor a minap történtek után újra megnyitja a karinthy90 admin felületét.

Mert miközben egy sokat vitatott szerző előadását (egyébként egyedülállóan, hol hideg, hol meleg, de jellemzően politikai véleményt kiváltóan) telt ház mellett játsza a Karinthy Színház, nem nagyon szeretek belemenni aktuálpolitikai kérdésekbe. Pedig az egész Új Színház ügy legalább annyira ilyen, mint amennyire kulturális, sőt.

  Egy őszinte, és mélységesen szubjektív vallomással kell kezdenem a mai napot, amikor a Karinthy Színházban a Szegény Dániel bemutatóját tartjuk: én nem szeretem a kukoricát. Se a pizzán, pláne nem a strandon, megfőzve. Tudom, ezzel valószínűleg eléggé magam vagyok de mentségemre azért azt el kell mondanom, hogy egy lángosért a fél országomat oda tudnám adni a Balatonparton ha lenne fél országom és járnék a Balatonra. Ennek ellenére néha nagyon jól tud esni egy kukoricás pizzaszelet a másodpercek alatt elhíresült 200 forintos kis üzletben a Király utcában.

Oszter Sándor, Körtvélyessy Zsolt, Détár Enikő – csak néhány név a 2004-ben és 2005-ben nálunk megforduló színművészek névsorából, akik közül néhányan húsz év után tértek vissza a Karinthy Színház színpadára. És olyanok is akadtak, akiknek új kihívásokat kínált a színház. Kalmár Magda operaénekes és Kovács Erzsi táncdalénekes prózai szerepben brillíroztak ekkoriban a Karinthyban.

Vegyük elsőként szemügyre Somerset Maugham Dzsungeljének a társulatát. Ekkor, 2004-ben már húsz éve volt annak, hogy Oszter Sándor a Gellérthegyi álmokban legutoljára itt játszott. Körtvélyessy Zsolt a Peregrinus Színház A vihar című előadásában Prosperóként lépett utoljára a Karinthy Színház színpadára. Ivanics Ilona pedig a Donna Diána férfigyűlölő grófnője volt errefelé. Sára Bernadette egy évtizede debütált először színházunkban a Kakukktojásban, azóta jelen volt ugyan a Bolond vasárnapban, de a Dzsungelben, Konrád Antal feleségeként egy igazán neki illő karaktert játszhatott.

Vagy vegyük az elfeledett Nóti Károly vígjáték színpadi változatát, a Szeressük egymást című előadást. A szereposztás itt is parádés volt. Nyertes Zsuzsa, Csonka András, Straub Dezső, Rátonyi Hajni, és a rezonőr szerepében nagyszerűen helytálló Dózsa László. Ehhez a csapathoz csatlakozott egy kisebb, ám remek epizódszerep erejéig a nagy kaliberű komédiás, Sztankay István. Majd a Goodbye, Charlie-ban a szintén visszatérő Détár Enikő és Debreczeny Csaba kettősének tapsolhatott a nagyérdemű. Debreczeny évekkel korábban a Bástyasétány 77 egyik házfoglalója volt. Détár Enikő pedig még a Búcsúlevél hősnőjeként jeleskedett e színpadon férje, Rékasi Károly oldalán.

Érdemes feljegyezni továbbá, hogy épp a Búcsúlevélben debütált prózai szerepben a táncdalénekesnő, Kovács Erzsi. Csakúgy, mint később, A hét pofon komikájaként az operaénekesnő, Kalmár Magda, vagy ugyanott musicalszínésznőként a hegedűművész, Illényi Katica hogy Klapka György henteséről az Őrült nőkben már ne is beszéljünk. Egyszóval tehát a színészek széles tábora újszerű kihívásokkal, a nézők pedig remek előadásokkal találkozhattak ezekben az években a Karinthy Színházban.

A hvg.hu-n találtuk meg Mátraházi Zsuzsa egy korábbi  interjúját Karinthy Mártonnal, amiből egy kicsit idézünk, de aztán érdemes lesz tovább kattintani a teljes anyagért:

"Kezdetben kudarccal riogatták, aztán megérte a múlt század legnagyobb bukását. De esténként ma is felgördül színházában a függöny, amely még látta Honthy Hannát.

– Harmincadik évadját kezdő színházának diplomatikusan csupán családnevet adott: Karinthy. A szíve mélyén melyik Karinthyra gondolt, amikor a hajdani Hököm Színpadot átkeresztelte? Nagyapjára, Frigyesre? Édesapjára, Ferencre? Vagy a játszóhelyet megalapító önmagára?

– Fedje ezt jótékony homály! Nem akarom, hogy eldöntsük. Maga a karinthyság a színház. Még a bérleteket is úgy hívják, mint a családtagokat: (Böhm) Arankának, Micinek, Micimackó „keresztanyja” után, vagy Verának, akár a lányomat, hogy csak a hölgyeket említsem.

– Hogyan fér meg e diplomáciai érzék mellett az a nagyfokú indiszkréció, amellyel az eddig ötvenezer példányban elkelt Ördöggörcs című könyvében kiteregeti a családi titkokat?

– A nagybetűs irodalom a Bibliától kezdve csupa magánügy és pletyka. A Doktor Faustus alaptémája az öregedő zeneszerző szifilisze, ugyanakkor a háborúról, a XX. század és az alkotóképesség gyötrelmeiről, a sátánnal való cimboraságról szól. Bízom benne, sikerült úgy megírnom a Karinthy család magánügyeit, hogy közügyekké váljanak. A történetek tipikusak, mindenkinek megvan a maga fura nagybácsija, nagynénije, őrültje, zsenije, elkallódott reménysége, alkotni vágyó és szárnyaszegett rokona. Ezért lehet, hogy a könyv címe, az Ördöggörcs fogalommá vált.

– Honnan volt mersze belevágni a Hököm Színpad megalakításába 1982-ben, amikor a magánszínházakkal már és még nem gondolt senki?

– A génjeimben hordozhattam az emlékeket, ugyanis éppen a színházak államosításának napján, 1949. szeptember 1-jén születtem. És rögtön anyagi hasznot is hajtottam a családnak. A békekölcsönök idejét élték, és az évadnyitó ülésen a társulat minden dolgozója felajánlott egy forintot a színház születendő gyerekeinek. Apám akkor szerződött oda, én meg a világra jöttem. Talán benne volt a csillagzatomban, hogy egyszer majd én fogom visszahozni Magyarországra a magánszínházakat. Ez pedig pontosan harminchárom évvel később történt, és én nem bátorságot, hanem pánikot éreztem. Akkor már tíz éve állami színházakban dolgoztam, harminc rendezés volt a hátam mögött, de nem találtam a helyemet. Nemzedékváltás zajlott a társulatokban, és én nem kerültem be a kaposvári, a kecskeméti vagy a szolnoki újítók közé. Nagyobb figyelmet, erősebb reflektorfényt igényeltem. Hályogkovács módjára vágtam bele a teljesen reménytelennek látszó színházalapításba. Mindenki azt jósolta, hogy a Hökömöt pillanatok alatt letörlik a föld színéről."

Folytatás tehát itt, olvasgassatok.

Régen hallattuk itt, a karinthy90-en a hangunkat, de nem kell megijedni, sem torokgyulladás, sem törött kéz nem tart minket vissza, egyszerűen csak zajlik az élet annak rendje és módja szerint. Ez a mindennapokban éppen most azt jelenti, hogy elindult a Szegény Dániel próbafolyamata. Már csak azért is érdekes ez számunkra, mert régen találkozhattunk a Karinthy színpadán krimivel. Persze most sokan említhetik a Tortúrát – Balázs Andrea több, mint remek alakításával – de azért az inkább volt thriller, mint bármi más.

Úgyhogy itt az ideje, hogy felhívjuk a figyelmet a 101-ik bemutatónkra ami ráadásul egyik munkatársunk – khm, e sorok írója – nevét viseli. Persze azt sem gondoljuk, hogy Robert Thomas annak idején éppen egy pesti srácra gondolt a címadáskor, de azért kellemes kis crossover ez, na. Úgyhogy lassan készítsük a premier-ingünket és kosztümünket, mert január 27-én ismét úgy gördül fel a Karinthy Színház függönye, mint korábban még soha.

A részletekről természetesen tájékozódhattok a honlapunkon, és a legfrissebb híreket pedig a facebook oldalon kereshettek, amint lesznek fényképek vagy egyéb érdekességek, ott azonnal találkozhattok azokkal, érdemes tehát errefele rendszeresen nézelődni. Addig pedig kívánunk kellemes, színházban gazdag januárt, mert ezen kívül igazán értékes időtöltést télvíz idején – még ha az olyan száraz is, mint az idei – nehéz találni.

 Hát ezt is megéltük, ezen is túl vagyunk. Nem is akármilyen bemutatót pihentünk ki a hétvégén, ami nem csak azért említésre méltó, mert sorban ugye a századik, hanem azért is, mert ennyit esernyő talán még sohasem szerepelt nálunk a színpadon. Kedvcsinálónak alább láthatjátok Major Attila képeit, fogadjátok szeretettel:

Már korábban beszámoltunk arról, hogy készülünk a századik bemutatóra, néha egészen ijesztő leírni egy ekkora számot. Gondoljatok bele, hogy ez hány lepróbált órát, hány elfogyasztott kávét, és hány lámpalázas pillanatot jelent!

De most persze nem ez van a fókuszban. Emlékezni, örömködni, és koccintani ráérünk majd a mostani premier után, mert már talán tudjátok, hogy ilyenkor szinte minden másodlagos, mindenkinek a fejében a legújabb bemutató van.

A színházigazgató, Karinthy Márton kissé háttérbe szorította 2003-ban színházát, mert egy új szenvedély csábította, a könyvírás. Ám az immár 21 éves teátrum derűs nyugalommal fogadta ezt a kisebb árulást, egyetlen zokszót sem ejtett. Sőt, a tőle telhető legmagasabb szinten tette a dolgát. A Karinthy Színház újabb és újabb bemutatókkal, friss sikerekkel örvendeztette meg alapítóját és közönségét.

 Közeledik egy bemutató, ami nem is akármilyen lesz, mert egyrészt idén a második Karinthy rendezte darabról van szó, másrészt meg a századikról, amit a Karinthy Színház neve fémjelez még ha ezt egykoron Hökömnek is hívták. Ha valaki még nem ismeri a kettő közti átfedést, errefelé nézelődjön.

A Szent Péter esernyője című előadásunk próbafolyamata gőzerővel zajlik, és bár ezeket a sorokat egy nappali foteljéből írom, biztos vagyok benne – mert ezt is átvettük már alaposan – hogy gyűlnek a kellékek, alakul a díszlet, a szövegkönyveken pedig gombamód szaporodnak a szamárfülek, és az apró firkálások.

A Bartók Béla úton pénteken ismét premierhangulat uralkodott. A templom egere (a.k.a. Kovács Patrícia) állt ki ugyanis a közönség elé, és mutatta meg, hogy mi az, szerethető szegénynek lenni, a munkát szeretni, és egyáltalán szeretni. Kedves, szívhez szóló kikapcsolódás volt ez, érzékelten kavics legyen a talpán az, aki nem hatódik meg az első felvonás végén, nekem a gombóc ott figyelt a torkomban, csak velem volt a barátnőm (nejem!) és azért az mégis milyenmár, ha tőle kérek zsebkendőt.

Sokan sok helyen elmondták már, hogy a vígjáték szomorú aktualitása az, hogy ismét válságos időket élünk épp úgy, mint 1927-ben, a darab születésekor, de akárhogy nézem ezt a mondatot, a blogunk szellemiségétől idegen a kesergés. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy egy szegény lány a gazdagok világába csöppen egy-két lefordulós csellel, és ott bedolgozza magát titkárnőnek, hogy aztán persze meginduljon az események hosszú sora Zsuzsikástul, Ferikéstül, meg elnök-vezérigazgató urastul. Ja és persze Párizsostul, ezen vagyunk talán a legkevésbé meglepve.